RAK_lab

A vágóképek és montázsszekvenciák szabta mindennapjaink viszonylatában a vágás nem csupán technikai művelet, hanem a kortárs tapasztalás és érzékelés alapvető modellje. A kiállítás a film- és képzőművészet határterületein mozogva a vágásra mint formaképző, manipulatív és kritikai gesztusra tekint, amely felfedi a valóság montázsjellegét. A bemutatott alkotások – legyen szó kollázsról, filmes snittről vagy az anyag csonkításáról – nem lezárt objektumok, hanem a vágás pillanatában kezdődő felbomlás és az újraszerveződés dinamikus mezői. A kiállítás célja, hogy aktiválja a néző belső „vágóját”, amellyel a látás maga is szerkesztési folyamattá válik. A vágás lehet az egység megbontása, valaminek a felszeletelése, új értelem adása, csonkítás, majd összetapasztás, darabokból való összefűzés vagy elhagyás. Hogyan jelenik meg a tárgyi alkotásokban ennek az átívelése, hogyan lehet az álló valóságot megvágni, megjeleníteni? Mit jelent az, ha úgy döntünk, hogy valamiből elveszünk, és az elhagyás által válik teljessé? Egyáltalán mi az, amit elveszünk, és mi az, amit meghagyunk?